Zenetanulmányaim: 1995-2004 között a Mórahalmi Alapfokú Művészeti Iskola szintetizátor tagozatra jártam, ahol Pocskai István volt a mentorom. 2004-2006 között Polgár József zongorista volt a mesterem, aki Szegeden képzett tovább, azóta pedig saját magam képzem. Én és a Zene: érdekességként elmondható magamról, hogy szüleim születésemkor nem gondoltak még bele, hogy valaha is zenész legyek, mivel a családban csak az apai nagyapámnak volt érzéke a hangszerhez, de ő se hivatásszerűen űzte. Mégis, amikor a névválasztásra került sor, Fényes Szabolcs zeneszerzőről kaptam nevemet és ezt, azóta is büszkén mondom el bárkinek (véletlenek nincsenek).

14 éves koromban jött az első szerelem, aminek a hatására már otthon is (eleinte csak amikor egyedül voltam a lakásban) elkezdtem énekelni, ám nem sok időt követően szüleim előtt ,,lebuktam”, és azóta már nyilvánosság előtt is merek mikrofont ragadni. Ugyanebben az életkorban mutattam meg először kezdetleges tudásomat egy kerti partin, ahol szüleim baráti körébe csöppentem bele,és ennek a közel 30 fős csapatnak köszönhetem, hogy az ő bíztatásukra továbbfolytattam a zenélést, valamint fejlesztettem magam.

Azóta a mai napig is imádok zenélni, szeretem ha jó kedvre tudom deríteni az embereket, és örömmel tölt, el ha ugyanazon helyre többször is visszahívnak. Annak vagyok híve egy rendezvény alkalmával, hogy ha a vendégek azt látják rajtam, hogy jó kedvem van, attól nekik is jó kedvük lesz és így már garantált a jó buli.